Idézetek a könyvből

  ,,Minden KEZDET nehéz de,
EGYÜTT semmi sem lehetetlen.
Ha EGYEDÜL érzed magad,
A BARÁTOK mindig eszedbe jutattják,hogy nem vagy egyedül.
Véggül mindig van REMÉNY egy boldog befejezéshez. És amikor megint egy ÚTVEESZTŐHŐZ érsz, gondolj azokra, akik ÖRÖKKÉ veled maradnak."    

Minden könyv elején vannak idézetek hát most ezzekből egy kicsit: 

EGY GIMI,AHOVÁ MINDENKI SZíVESEN JÁRNA!

EGY SOROZAT, AMI ITT ÉS MOST JÁTSZÓDIK!

SRÁCOK.AKIK OLYANOK, MINT TE!

A TÖRTÉNET RÓLAD IS SZÓL!

GIMISEK,AKIK VELED EGYÜTT NŐNEK FEL!

 

És most jöjennek a könyvből. (Nem idő rendi sorrendbe lesznek!)

,, - Meg vársz? -kérdezte halkan

  - Két és fél éve mást sem csinálok - feletem mire lehunyta a szemét, és újra megcsókolt.'' - Remény :)

 

 

,, - Ez mi volt? - kérdezte Cortez elkerekedet szemmel

   -Meg fogtam egy szúnyogot.- feleltem büszkén

    És akkor megtört a jég,Cortez elröhögte magát.'' - Barátok :)

 

,,Elfordítottam a fejem,hogy odanézzek.

és akkor...És akkor történt,hogy először megláttam 

Antai-Kelemen Ádámot,,Cortez" - Kezdet :)

 

-Tessék ide ülni - kérlelte Zsolti a dokit, aki végül csatlakozott hozzánk, és lazán elhelyezkedett a fűben, felhúzott térdeire kulcsolta a kezét és türelmesen hallgatta Zsoltit. - Szóval a visszatérő rémálmom. Bejövök a suliba és Máday habzó szájjal üvölt, vérben forognak a szemei és...

-Zsolti, ugye? - szakította félbe a doki.
-Ja.
-Szeretettel várlak szeptemberben. Megkapod a hétfő délutánokat.
-Nemáár, csak vicceltem - röhögött fel Zsolti.
-Én is - biccentett a pszichológus.

 

(Reni vs. Dave barkochba)

-Jó. Gondolj.
-Oké, megvan - bólintottam.
-Google?
-Neeem! De ne kérdezz rá, az úgy nem ér!
-Jó bocs. Akkor folytassuk. Tárgy?
-Igen.
-iPod?
-Neeeeem. De nem játszom veled! - nevettem el magam
-Na, csak még egyet.
-Oké, de ne kérdezz rá.
-Nem fogok. Szóval tárgy. Kicsi, mint egy iPod?
-Nem.
-Akkora mint egy iPhone?
-Nem.
-Aha. Rákérdezek.
-Biztos?
-Biztos.
-Jó, kérdezz.
-Amire gondoltál, az egy iPad!
-Dave... - sóhajtottam, mire érdeklődve meredt rám. - Igen, az - legyintettem.
-Tudtam. Egyszerűen jó vagyok - büszkélkedett
-Pontosan - veregettem meg a vállát. Egyébként kenyérsütőre gondoltam, de tökmindegy.

 

-Jól van, Ren, legutolsó - mosolyodott el. Megálltam Cortez előtt, aki átölelte a derekam, én meg nekidőltem, és rátettem a kezem az övére.

-Számolok. Egy, kettő, há...- kezdte az ofő.
-Was kosted das zimmer? - üvöltötte Zsolti, mire mindenkiből kitört a röhögés. Hát, ez ilyen kép lett. :)

 

-Abban mi van? - mutatott Máday a szekrényben levő tokra.

Cortez behajolt érte, kivette, és az ig. helyettesre nézett.
-Nem tudom, hogy mondjam el, hogy elkerüljem a döbbenetet - kezdte, és óvatosan lehúzta a cipzárt. - Ebben a gitártokban... - folytatta, és a hatás kedvéért kissé lassabban nyitotta ki. Máday összehúzott szemmel, afféle "most megvagy!" nézéssel figyelte az eseményeket. - Senki ne ijedjen meg - figyelmeztetett minket Cortez -, de ebben egy gitár van - mondta ki, és felnyitotta a tokot. Mindenkiből kitört a nevetés, Máday pedig idegesen megrázta a fejét.

 

-Milyen iskola ez?

-A Szent Johanna Alapítványi Gimnázium-mondta büszkén.
-Kisegítőőő!-üvöltötte Ricsi.
-Pósa, egy hangot se halljak!
-De méér'? Nem szégyen ez!-bandzsított Zsolt..

 

" Ezután meghallgattuk a tévében az igazgató, Mounseur Borrel beszédét, ami annyiból volt izgibb, mint a tavalyi, hogy egy légy rászállt a hajára, és azt hessegette. Miután Máday szó szerint kilökte a képből, következhetett az igazgatóhelyettes asszony és a házirend-módosítás. A légy nyilván nem tudta, hogy kivel van dolga, így Mádayt is megpróbálta megzavarni. A teremben Dave jóvoltából (aki rögtön magára vállalta a buki szerepét) elkezdődtek a fogadások, "Máday vs Légy" címmel. Talán ez volt a legemlékezetesebb évnyitó. Mellesleg Máday nyert, mert egy gyanútlan pillanatban a kezében tartott vaskos házirenddel kilapította a legyet. Itt ért véget a móka, illetve számunkra. Kinga egy kicsit tovább hőzöngött, és mindenképpen értesíteni akarta a Green Peace-t, hogy az ig.helyettes állatkínzó. :) "

 

Az udvarra vezető ajtó hirtelen kivágódott mögöttünk, mire mind megfordultunk. Cortez kirontott az ajtón, ami erősen visszacsapódott. Lélegzet-visszafojtva néztem rá. Az ajtóban állt, homlokába hulló sötét tincsei alól fürkészve nézett, és csak ennyit kérdezett: 
- Melyik szeptember 8.?
Tudtam, miért kérdezi. A levelemben ezt a dátumot említettem arra vonatkozóan, hogy totál beleestem.
- Kilencedikben - mondtam halkan.
Cortez hitetlenül elmosolyodott, megindult felém, és abban a pillanatban gondolkodás nélkül én is odaléptem hozzá. Körülbelül fél lépésre tőle megálltam, ő pedig megragadta a karom és határozott mozdulattal magához húzott. Nem tudom, hogy ő csókolt-e meg engem, vagy én őt, esetleg egyszerre történt. Nem ez a lényeg. A gyomromban lévő valamennyi pillangó felébredt, és vadul csapkodni kezdett, miközben a mellkasom úgy hullámzott, hogy alig álltam a lábamon. Forgott velem az egész világ, és végig azt kívántam, hogy soha ne érjen véget. Mintha csak megérezte volna a gondolatom, Cortez továbbra se engedett el, hanem többször, egymás után megcsókolt, én pedig alig kaptam levegőt, és a boldogságtól majd szétrobbantam. Végül a homlokát az enyémnek támasztotta, és két keze közé fogta az arcomat.
- Mennem kell - suttogta.
- Tudom - fúrtam bele a tekintetem az övébe.
- Megvársz? - kérdezte halkan.
- Két és fél éve mást sem csinálok - feleltem, mire lehunyta a szemét, és újra megcsókolt. Ez nem olyan volt, mint a szilveszteri. Sokkal több érzelem volt benne, sokkal bátrabb, és sokkal igazibb volt. <3 <3 <3

 

 

 

"... Cortez leguggolt az emelvény szélén, és közel hajolt hozzám.
- Mit csinálsz itt? - üvöltötte.
- Jöttem - vontam meg a vállam. - A többiek is itt vannak. Látod, ott lökdösődik Kinga a stúdióssal - mutattam az ajtó felé.
Cortez mosolyogva odapillantott, aztán mélyen a szemembe nézett.
- Köszi - mondta, de a hangzavarban csak a szájáról tudtam leolvasni.
Zavartan megvontam a vállam, mire... mire Cortez odahajolt hozzám, és egy gyors puszit nyomott a homlokomra.
...
Valentin-buli: 5/5* - nagyon-nagyon klassz volt a hangulat."

 

 

Renáta Rentai: "Kardos:Kinga .Tudsz ikszelni bal kézzel,vagy szeretnél halasztani?
-Már elnézést-csattant fel Kinga .-Nem szeretném,ha gipszem miatt hátrányos megkülönböztetésben lenne részem!Tudok ikszelni bal kézzel,és biztos,hogy így is jobb eredményt fogok elérni bárkinél!
-Rendben,nyugodj meg kérlek-riadt meg Kardos.
Lenéztem a lapomra,és gyorsan neki is láttam.Már majdnem negyedórája tartott a nyelvtanóra,amikor Zsolt kérdőn felnézett.
-Hogy írjuk azt hogy "pálya"?
-P-vel-vágta rá Dave .Mindenki felnevetett,de Kardos azonnal elcsendesített minket egy laza "még egy szó,és beszedem!"felkiáltással."

 

Renáta Rentai: "Két banános muffinnal és egy csokis csigával mentem ki a suliból,és úgy döntöttem,hogy a lépcsőn ülve eszem meg,elvégre nem rohantam sehová.Még csak a papírt szedegettem le a sütiről,amikor Macu telepedett le mellém.
-Banános muffint?-nyújtottam felé az egyiket.
-Köszivette el,és ő iselkezdte kibontogatni.-Zenét?-nyújtotta felém aa fél fülhallgatóját.
-Köszi-vettem el,és bedugtam a fülembe,majd némán hallgattuk a Linkin Parkot.
Hát,így ücsörögtünk a suli előtt,Macu,a kirekesztett vagy inkább még be nem fogadott osztálytársunk,és én,aki Arnold távozása óta csak keresem a helyem.Ja,meg a muffinok. ők is ott voltak."

 

 

"-Hát, akkor klassz délutánt. Érezzétek jól magatokat. Meg ilyesmi - motyogtam, és indultam befelé. Cortez elkapta a kezem, és visszahúzott.
-Féltékeny vagy? - kérdezte elfojtott mosollyal. 
-Nem - vágtam rá kapásból. - Kéne? - kérdeztem vissza némi töprengés után.
-Lehet. Szép. Okos. És nagyon szeretek vele lenni...
-Ez nagyszerű - mondtam elkerekedett szemmel, és úgy éreztem, végem van, mindjárt elbőgöm magam.
-Segítek neki angolból, mert iszonyat béna - tette hozzá, mire hitetlenül a szemébe néztem, és a tenyerembe temetve az arcom, megkönnyebbülten elröhögtem magam..."

 

 

– Azt hiszem, kész vagyok – emeltem fel a füzetem.
– Mutasd – vette át Cortez, aztán átfutotta a sorokat, és bólintva rám nézett. – Holnap megírom a
dogádat.
– Ne máár. Annyira rossz?
– Sokat gondolkoztam…
– Hogy jó-e válasz?
– Hogy milyen nyelven írtad – röhögött fel, én meg lesütött szemmel elnevettem magam. Ez van.

 

 

- Persze! Macu Japánból érkezett. Cortezt meg Mexikóból kaptuk kölcsön – kamuzott tovább Zsolti. 
- Igaz ez, Cortez? – ráncolta a homlokát Gondos. 
- Si – intett Cortez, mire a tenyerembe temettem az arcom. Ezek megőrültek.
 

 

– Oké, és mire jutottatok? – kérdeztem halk, a kelleténél
vékonyabb hangon.
– Semmire – felelte azonnal. – Megint elmagyaráztam, hogy nem
megyek amerikai egyetemre...
– Huh. És erre ők?
– Megint téged hibáztattak. – Szeretem, ha olyanok utálnak,
akikkel még fél percet sem találkoztam. Mindegy, kibírom.
– Valakit okolni kell – ismertem be, próbálva szépíteni a
helyzetet.
– Szerinted hagytam? – kérdezte elképesztően kedves hangon,
és szinte láttam magam előtt azt az óvatos mosolyát, amitől
rendszerint elájulok. A választ magamtól is tudtam. Cortez
senkinek nem hagyja, hogy bántson.
– És akkor most? – Reméltem, hogy azért a végére tartogat
valami pozitív hírt is. Mondjuk, hogy végül a szülei belátták,
hogy Cortez felnőtt ember, aki tud dönteni a jövőjéről egyedül
is. És például elnézést kértek (?), megölelték egymást, és happy
end. Na, persze.
– Elmentek egy szállodába, hétfőn meg visszarepülnek...
– Nagyon sajnálom – suttogtam.

 

 

' ­­- Érdekel, hogy mivel idegesítettél fel az első naptól kezdve? - suttogta halkan.
- Igen - bólintottam bele a vízbe az állammal.
- Oké. Idegesített, hogy nem köszöntél. Idegesített, hogy jól elvoltál. Idegesített, hogy nem röhögtél, azon amin mi röhögtünk. Idegesített, hogy csak olvastál, és semmi más nem érdekelt. Idegesített, hogy kedvelted Neményit és jól érezted magad vele. Idegesített, hogy előttem ültél. Idegesített, hogy láttalak a szünetekben az udvaron. Idegesített, hogy amikor nem láttalak, kerestelek. Idegesített, hogy tetszettél. Idegesített, hogy olyan lánynak tűntél, aki soha nem foglalkozna velem. Aztán rohadtul idegesített, hogy beléd estem - fejezte be halkan, én pedig tágra nyílt szemmel néztem rá.
- Ez mikor történt? - kérdeztem vékony, még számomra is ismeretlen hangon.

 

Kinga: A ló lovas nélül is ló de a lovas ló nélkül csak egy ember. 

Ricsi: Kinga ezt csak neked a deszka deszkás nélkül is deszkás de a deszkás deszka nélkül elesik. :DD

 

Reggel felkeltem . Ez minden , ami a mai napomban pozitívum . Utána pedig minden összeomlott . Életemben másodszor csókoltak meg , és teljesen értelmét vesztette számomra a barátság kifejezés .

A sulirádióban elhalkult a zene, és a stúdiós hangja szólalt meg.
-A következő szám Pósa Richárdnak, becenevén kis Einsteinnek szól,ezzel kívánunk sok sikert a kémia versenyéhez!
A rádió hangszóróiból felcsendült egy Green Day- szám, miközben az árkádok alatt álló Ricsi Dáviddal és Zsoltival kezdett kiabálni.
-Ez nem vicces hanem rém ciki!- magyarázta, miközben az udvaron mindenki őket figyelte.
-Felmayer!- kiáltotta Arnold a fejét rázva. Dávid kérdőn felénk fordult.- Einstein fizikus volt te szerencsétlen!
Az udvaron kitört a röhögés, még Ricsi is önelégülten vigyorgott, Dave pedig eszméletlenül beégett. Szegény. :)
- Na és? Kémia, fizika, ugyanaz- erősködött, de már senki nem figyelt rá csak nevettek.

- Jaj, bocs, akkorelpakolok, és kezdhetjük elemezni - csuktam össze a füzetem.
- Nyugodtan csináld meg a decemberi házid, van időm - mondta fél szemöldökét felvonva.
- Haha- reagáltam le valahogy a gúnyolódást.
- Megnézhetem?- nyújtotta ki a kezét.
- Mit?Az angolfüzetem?-
-Aha.
-Persze.
Odaadtam, mire felnyitotta és beleolvasott.
- Ez nem jó.
- Melyik?
- Amit most írtál. Teljesen rossz a nyelvtan, ilye szerkezet nem létezik! - mutatott rá egy négyszavas mondatomra. Baromi jó, ő jött korrepetálásra.

A Szent Johanna kiváló gimnázium, jó hírű
iskola, és biztos vagyok benne, hogy csupa kiváló, kedves és okos
fiatalt vesznek fel. Mint téged – mosolygott anyu.